Az etika és az erkölcs, két fogalom, amelyek közvetlenül befolyásolják döntéseinket, összefonódnak cselekedeteink szövetében. Hogyan határozzuk meg a jót a rossztól? Meddig tart a tekintélyek iránti engedelmességünk? Ebben az összefüggésben elmagyarázzuk, mi történt a Milgram-kísérletben, amely egy mérföldkő a pszichológiában, amely rávilágít az emberi természetre és a tekintélyekkel való interakciójára.
Extrém engedelmesség
1961-ben Stanley Milgram pszichológus olyan kísérletet tervezett, amely megkérdőjelezte az erkölcs és az etika határait. Képzeljünk el egy önkéntest, aki részt vesz egy tudományos vizsgálatban, ahol azt a parancsot kapják, hogy fájdalmas áramütést adjon egy másik személynek, láthatatlan, de egyértelműen érintett személynek egy tekintélyes személy irányítása alatt. A kulcs itt az, hogy az önkéntes nem volt tudatában annak, hogy az áldozat színész, és a cél az volt, hogy feltárja, milyen mértékben engedelmeskedik a hatóságnak. > káros cselekmények elkövetéséhez vezethet.
Az eredmények megdöbbentőek voltak. Számos önkéntes nem csupán arra volt hajlandó, hogy fájdalmat okozzon egy tehetetlen embernek, de továbbra is ezt tette akkor is, ha a gyötrelem nyilvánvaló volt. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az ember képes parancsokat követni anélkül, hogy megkérdőjelezné tetteik erkölcsét, kiemelve a hatóságnak való alávetés mélységét.
A Milgram kísérlet visszhangra talál Adolf Eichmann, egy 1961-ben háborús bűnökért bíróság elé állított magas rangú náci tiszt perében. Eichmann , akárcsak a kísérletben részt vevő önkéntesek, tettét azzal indokolta, hogy egyszerűen parancsot teljesített. Ez az érvelés visszhangra talált Hannah Arendt filozófussal, aki „a gonosz banalitásaként” írta le, rávilágítva arra, hogy a vak engedelmesség a másoknak okozott szenvedés bagatellizálásához vezethet.
A gondolkodók Theodor Adorno > és Max Horkheimer „A felvilágosodás dialektikája” című művükben a holokausztot használta példaként azokra a szélsőségekre, amelyekhez a racionalizmus és a >modernséget érhet el. Azzal érveltek, hogy a modern-racionális-ipari gondolkodás lehetővé teszi a hatékonyságot emberek millióinak lemészárlásában. Ez az elemzés összecseng a Milgram-kísérlet következményeivel, rávilágítva arra, hogy döntéseink – még a racionalitás leple alatt is – milyen mélyreható etikai következményekhez vezethetnek.
Következtetések: A következmények feltárása Az engedelmességről:
A Milgram-kísérlet és a történelemhez és a filozófiához való kapcsolatai állandóan konfrontáció és számos alapvető kérdés az etika és az erkölcsre vonatkozóan napi döntéseink során. Meddig vagyunk hajlandók elmenni az engedelmesség nevében? Hogyan állíthatjuk egyensúlyba a tekintélyhez való hűséget az etikai felelősségünkkel? Ezek a kérdések arra ösztönöznek bennünket, hogy elmélkedjünk emberi pszichénk összetettségéről és a kritikai érzék kifejlesztésének fontosságáról, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ellenálljunk a tekintélynek való vak alávetettségnek. strong>, ezzel megőrizveetikaisértetlenségünket a folyamat során.
